Három árva gyermek mendegél a hóban,
Egyikük sírdogál kockás takaróban,
Másikuk egyre csak egyre csitítja őt,
Fázós orra elé tart fehér zsebkendőt.
Sötét az ég, éjjel van a puszta réten.
Sovány hold alatt mennek kézen fogva, szépen.
Apró lábnyomuk elvész a sűrű hó alatt,
Szemeikben álom csillog, ruhájuk szakadt.
Kis, puha hajukat tépi a téli szél,
Pillájukra a hópehely folyton visszatér.
Keserű reggel virrad, sír az ég s a nyárfa:
Kockás takaró alatt alszik három árva.