egy dal kísért
az érintés
őrült emlék lüktet
ereimben
küzdök
balga végzetem ellen
vérem
kigyúlva földre hull
a végtelenben
találkozunk
létünk
gyászosan összesimul
csillagban vadvirágban
voltál vagy képzeltelek
a láthatatlan szálak
kitéphetetlenek
erőtlenül küldöm
a morze jeleket
lelkemben
fáradt fájdalom
szívemben
csikorgó hideg
nem számolom
a múló perceket