Navigáció


RSS: összes ·




Vers: N e k e d (Idősíkok)

, 435 olvasás, Vox_humana , 10 hozzászólás

Gondolat

      nem temetheted
      magadba
      mindig visszatér
      mint az óbor
      részegít
      s oltja éhed
      mint utolsó
      karéj kenyér
         görnyedve
         dideregve
         osztanád meg
         önmagad
         fájdalomcsapdában
         vergődsz
         gyilokvermed
         szétszakaszt
            hevülsz
            nem menekülsz
            dadogva
            szól a szád
            valóságban élhető
            káprázatos
            percekre
            vágysz
               elvérzett
               szomorúságban
               főnixként
               újjászületsz
               repülsz repülsz
               s távolodva
               köddé válik
               ez a kis sziget

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 75

Page generated in 0.0609 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz