RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-11-13 10:45:01, 367 olvasás, efmint , 4 hozzászólás
van egy éles emlékem készségfejlesztésről amikor egyedül én nem álltam be "adsz király katonát" játszani (pedig más is nyomta hogy nem fog) a szociális munka és szociálpolitika tanszék mestertanára kifinomult profizmussal sajnált le "fiacskám fiacskám fiacskám perifériára kerültél de ne felejtsd el ahogy az életben itt is magadnak választasz sorsot" segítőnek tanultunk de hasonló szituban röhögtük egymáson akkor a többiek rajtam is ami duplapluszszívás volt gyűlöltem M. -et hogy ilyen helyzetbe hozott ráadásul az igazsága is hatástalan volt rám lassan de ügyesen kitalált panelekből építgettem tovább elefántcsonttornyomat magabiztosan lépésről lépésre süppedtem az önámításba én jól vagyok jól vagyok de mától becsszó hogy visszafordítom a kifordított személyiségem sarkait elfogadom az igazságot úgy hogy az ebből fakadó veszteség se érintsen meg magamra zárom az ajtót lenyelem a kulcsot iszom rá fél üveg vodkát tartom a fogadalmat addig míg ki nem szarom a kulcsot is 2018. 11. 09.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς