Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak egy árva falevél

, 123 olvasás, nagyvendel , 4 hozzászólás

Természet

Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
ragyogott a mosoly.

Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.

Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy egy levél
óvatlan elomlott.

Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt hogy ő él.

Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.

Lent a barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.

Összebújnak fázva,
mind a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze vissza rázott.

Kopár téli estén
dühvel kotor a szél,
kupacban hever amit
söprűje összeterel.



2018. NOVEMBER 09.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 42
Jelenlévők:
 · kovacsgabor
 · kundalini
 · Ravain


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz