mikor megismerkedtünk, már tudtam,
hogy egyszer szembekerülünk
egymással.
nem is feltételezted, hogy kinőhetem
a "tekints úgy rám, mint a bátyádra"
viszonyunkat.
én el is hittem, hogy elfoglalhatod
a hiányzó példakép helyét.
lassan, évek alatt vettem észre,
hogyan használod mások gyengeségeit,
köztük az enyémet is.
sokszor kérkedtél azzal, hogy
mindenkinél jobb sakkjátékos vagy.
"nálam senki sem lehet nagyobb spíler, ugye? "
én azért megpróbáltam, becsületből,
muszájból.
nem győztelek le.
sőt nem hiányzott sok ahhoz sem,
hogy bedaráljon a
"nincsmorálishatárcsakagyőzelem!!! "
filozófiád.
épp csak kihoztam a helyzetet döntetlenre,
de így is elégtétel volt a pillanat, amikor
a szemgödrödtől induló szarkalábakra
kiült a döbbenet:
eljutottunk oda, hogy az én és a te
egyenlő ellenfél.
2018. 08. 29