asszony ül az ágyon
fáradt szemén szemüveg
szakácskötényéről a csíkok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat
minden erejével erre az
egyre figyel
feltámad a szél
csilingelnek a vitorlások
látja őket hogyan
távolodnak el
azokkal a fehér vásznakkal
mindegyik fedélzetén
egy-egy Dali festi meg a
a pirkadást
egy asszony munkába megy
nem ér rá arra
hogy boldogtalan legyen