Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Csak hull, csak hull…

, 219 olvasás, jegenye , 2 hozzászólás

Bánat

Az esők elkezdtek esni. A hóolvadást követő sárdagasztó, vetést elodázó márciusi. A májusi aranyat érő. A nyári zápor. Az őszi csendes, napokig tartó, ereszaljat megterhelő. A telet hozó ónos.
Ezek mind összefogtak. A havat kigolyózták, az nekik nem kellett. Úgy szerettek volna végre összefogni magukban, magukkal: a saját fajtájukkal. Igen, mert ez még sohasem volt így. Ez az összefogás. Így döntöttek Eső Úrék és rázendítettek. Meghívták maguk mellé a villámokat, akik bármikor szívesen benne voltak egy-egy nagyobbfajta zendülésben.
A nagy esőzés így összefogva nem múlt el nyomtalanul.
Kár, hogy csak pár hónapig tartott ez az összefogás. Először csak a tavaszi hátrált ki, mondván: mindjárt itt a nyár, hogy jön ő ahhoz. A májusi sértődötten félrevonult: ő csak igazán minőségi munkához adja a nevét. Aztán a nyári zápor szégyellte el magát az augusztus végi hőségben: mi szükség van itt még énrám?
Az őszi nyakas kitartó eső is kifáradt egy idő után, és
didergése megnémította az esőcseppeket a lelkemben...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: jegenye
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pacsirta


Page generated in 0.2291 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz