RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-11-02 09:15:03, 232 olvasás, jegenye , 10 hozzászólás
Azt az utcát bontják előttem mindig Mit folyton vágyom végigjárni De sohasem sikerül. A felmart aszfalt éppen Akkor kerül a teherautó platójára Amikor reá feküdnék. Én megszagolnám Az aknaszem mellett Felgyülemlett sóhajokat és kiáltásokat. Az útépítő munkások Nem szeretik Az ilyen alakokat. Megveszik a reggeli betevő És kitevő falatjaikat Aztán tettetett tagjaikkal Végigvánszorogják a napot. Még egy ebéd belefér. Az aknaszem ott viríthat Napokig kiemelkedve A besüllyedt munkarendből. Ki tehet róla? Nem a gyalog-akna munkás. Ők éppen nem Mint mindig a rendszer hibás Azt a csendet bontják az utcán Amikor a földet aknázzák Amit az aknaszemek kihánynak a földből Mint kamasz arcom a gennyes szeplőit. Annak gyógyírja anyám simogatása lett volna De nem engedtem őt magamhoz Inkább dagadjon a szeplő a sáros mocskos Szerteszét taposott aszfalton...
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς