Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Elárulva

, 152 olvasás, RaboGeorge , 2 hozzászólás

Bánat

Régen volt tudom, amikor megismertelek téged,
szürke ősz volt akkor, nagyon hideg és rideg.
Ott álltál átfagyva piros arccal s a mosolyod,
elfeledtette akkor minden búmat és bánatom.
Nem éreztem, hogy fázom, csak az édes illatod,
amit néha még ma is érzek ha rád gondolok.

Akartam hinni neked és annyira bíztam benned,
az sem zavart, hogy közben másé a kezed.
Közös jövőt terveztünk, ahogy meséltél a tervekről,
még babát is szülsz nekem, te kislányt szeretnél.
Bedőltem a trükködnek és elhittem minden szót,
de lassan rájöttem, hazug volt veled minden csók.

Neked csak szerető kellett, s már cseréltél is újat,
gondolom most neki súgod a szép szavakat.
Én ellenség lettem, mert tényleg beléd szerettem,
és elhittem minden szót amit ígértél nekem.
Össze vesztünk ezen, mert szembesítettelek vele,
hogy több mint egy évig csak hazudtál a szemeimbe.

Többre tartottalak téged, mint te saját magad,
s pont engem bántasz, hát nézd meg magad.
Nézz magadba, nézd meg az életed a múltad,
mennyi titkod volt, hazugság vagy te is magad.
Nem voltál őszinte, mikor én a szívem adtam,
s még is engem bántasz és hibáztatsz folyton.

Egy igaz embert veszítettél most el végleg,
nem érdemled meg, hogy szeresselek téged.
Soha senki nem fog így becsülni és bízni benned,
képes voltam megbocsájtani neked mindent.
De elrontottad, mert hazug vagy és csalfa,
ami jó volt és érték benned, már meg van halva.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Blog
· Írta: RaboGeorge
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 30
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · hazugsagok
 · marisom


Page generated in 0.0515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz