Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Szakadék szélén

2018-10-31 07:20:02, 306 olvasás, ardof , 4 hozzászólás

vers, versek, halál, gyász, elmúlás, enyészet, végzet,

Hadd segítsek, nyújtsd ide kezed!
Nem jó odalent, higgy nekem.
Mi az, mi ennyire csábít? Nem értem.
Mi olyan vonzó a mély sötétségben?

Itt felkel a nap minden áldott reggel,
És minden sugár tele újabb reményekkel.
Itt emberek vannak, barátok, szerelmek,
Kik vigaszt adnak, s a bajban segítnek.

De mi van ott, a szakadék alján,
Ami többet ér egy kelő napnál?
Hideg és magány, magány és sötétség...
A bizonytalan talán jobb a kevésnél?

Egy másik élet csak más gondot jelent,
Mindenki vállán ugyanaz a teher.
Amíg a földön járunk, sáros lesz a cipőnk,
De miért adnánk fel, ha van még időnk?

Kinyomtatom