Mendegél, mendegél a medve,
barátot keresve,
van is erre reménye,
hogy majd talál estére.
Olyan magányos szegényke,
azt sem tudja merre van előre,
csak arra gondol, ne ütközzön a kőbe,
inkább egy aranyos, muzsikáló szöcskébe.
Eljött a félhomályos este,
a szívét csalódás érte,
még a légy sem zümmög a fülébe,
legyint egyet, majd reggelre!
így csukódott le a szeme,
hogy béke volt lelkében,
hiszen őt is Isten teremtette,
erre az általa alkotott életre.
Odalép hozzá szöcske félve,
hegedűjét elővéve,
így lett a mesének vége,
hogy a medve a szöcskét megszerette,
Ez volt állatbarát meséje,
kinek most az van szívében,
hogy minden gyerek és felnőtt megszeresse,
aztán ez legyen majd a kedvence!
2018. október 21.,