Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elhalás

, 139 olvasás, legna , 10 hozzászólás

Gondolat

A hátamban
markolászott az a
miokardiális szarság.
Szét akart tépni
mindent.

Zuhantam.
Kidobott vágyaknak
ütközött sziszegésem;
fagyott csillagok
simultak arcomra;
visszhang haldoklott
fülemben:
a maradj velem
szabálytalan ismétlődése.
Feladtam.

Már idegen
anyagok tartanak itt.
Belém épülnek,
én mégis - most
először - félek:
nem tudom mennyi maradt
még belőlem.



2018. október

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: legna
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 16

Page generated in 0.0345 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz