RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-10-09 08:05:02, 415 olvasás, Kankalin , 19 hozzászólás
Mosollyal mosdatni könnyeidet nyelve, vágyat villogtatni mélyen eltemetve. Hemperegni sárban, s csillagokban hiszel, megbújni magányban embertömeg-közel. Hallgatni hamiskát, hol szállnak szólamok, szűrni fényjeleket, mik homályosak amott. Kergetni álmokat soha nem találva, fejedet meghajtod szégyenkövön állva. Küszködni "semmikért" búdat elfelejtve, harcolni lelkekért magadat temetve. Enyhíteni nyomort morzsákért cserébe, áldozni Emberért örök hittel élve. Kutatgatni kincset tegnapokba veszve, visszaadni álmot kínoktól kergetve. Hazug hitek hantján világot rengetni, mosolyhaddal győzve igazat hirdetni. Kő helyett kenyeret dobni elfeledve sérelmet és átkot, szennyet mindörökre. Patyolatban járni lelked sértve-bántva, tiszta eszmét szórni tömény hazugságba. Párnán térdepelve imákat mormolni, rózsafüzér-gyöngyöt áhítva morzsolni. Gyermeket vidítva méla bánatában könnycseppet rejteni szemtükröd zugában. Zokszó nélkül tűrni ha rossznak tartanak, levegőnek néznek; csak legyél hallgatag! Elviselni nehéz, ha főhajtás nincsen. Alázatot ismersz, veled van az Isten.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς