Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tett, szó és gondolat

, 239 olvasás, ardof , 3 hozzászólás

Gondolat

Mit mondasz, az csupán játék,
Kegyetlen móka szavakkal,
S lehet bár szép vagy épp bántó,
Önmagában ócska, hasztalan.

Mit gondolsz, termő, fekete föld,
Melyből nőhet éltető kalász,
De ha nem gondozod becsülettel,
Belep a gaz, mint a hazugság.

Mit teszel, az az igazi mérce,
Hogy ki is vagy Te, s miféle
Ember, olyan csak ki álmodik,
Vagy olyan, ki harcol is érte.

Építs hát otthont, ültess elé fát,
Kályha melegénél nevelj utódot,
Munkától kérges kezeddel óvjad
Feleséged, s ő hűen csókol…

S ha majd megfáradtál, leül melléd,
Forró teát hoz és vacsorát,
Közben ragyogó szemekkel nézi
Gyermekeitek vidám játékát.

S akkor némán nézel szét te is,
Gond nem ráncolja arcodat,
Megérted végül, mennyit ér
Tett, szó és gondolat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: ardof
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 349
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.7913 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz