Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Le kell mondani!

, 188 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Ars poetica

Folytatom az írást,
miként a lábadozó beteg,
járja a patikát,
és azon kívül semmit nem lát:
gyógyítja önmagát.

Mi neki a gyógyszer,
nekem a mindennapi írás,
rovok sort sor alá,
és nekem az az erőforrás,
melyből meríthetek.

Teljes erőm nincsen,
betegségek régen üldöznek,
orvosok ápolnak,
hogy azért nagyon ne szenvedjek,
s olyankor dolgozok.

Megírok egy verset,
amely tökéletes nem lehet:
valami hiányzik,
amit tehetségnek neveznek,
s nincsen mindenkinek!

De ösztönünk lehet,
és az meggyötör fájdalmasan,
végül engedni kell,
megbízik az alkotásában,
s engedi repülni!

Ott jön aztán a baj,
hogy azt túl alacsonyan teszi,
emelkedni, nem tud,
az ösztöne bárhogyan gyötri:
azért le kell mondani!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Akula


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz