úgy sejtem az életemet aláfestő
zene billentyűkattogások
zavarodott szimfóniája lesz
besötétített szobában ülök majd és
villódzó fényekbe bambulok hogy
hipnotizáljam magamat helytállni
egy olyan korban ami kicsit sem
szarik kevésbé a benne élőkre
mint az előzőek egészen addig
csinálom ezt amíg egy epilepsziás
roham ki nem robbantja a lelkemet a
szegycsont mögül mint egy parazitát
rászabadítani a világra hogy addig
hízzon amíg fel nem zabál mindent