Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Unokámhoz

, 892 olvasás, Hari Atti , 2 hozzászólás

Szeretet



Ártatlan kis hanyatt feküvő emberbogár,
Kicsiny talpad arcomat ma is bejárta már,
Látni sok-sok ingecskét, csupa tisztát,
Két centis kézzel, fogod meg a papa úját.

Mint ahogy a kis fecskék vizük isszák,
Anyatej cseppjei kis szádat kinyitják,
Olyan vagy mint a föld, virágok nyílnak rajta,
S gyümölcsét. Mely most te vagy nekünk adta.

Szeretném csokorba szedni intelmem, tanácsom,
Hogy szirmait utadon szétszórva óvjon-e világon,
Szeretném gyöngybe foglalni minden sorom,
Mint a könnyek mik peregnek halkan arcomon.

Majd ha meg nősz s ülsz a kerékpáron,
Meglátod majd milyen jó rajta nyáron,
Gondolj néha reám, szavam hogyan hegedül,
Idézd fel az arcom és sosem leszel egyedül.


UNOKÁMHOZ
(Haraszti Attila)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Hari Atti
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 346
Jelenlévők:
 · oprae


Page generated in 0.8115 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz