Ártatlan kis hanyatt feküvő emberbogár,
Kicsiny talpad arcomat ma is bejárta már,
Látni sok-sok ingecskét, csupa tisztát,
Két centis kézzel, fogod meg a papa úját.
Mint ahogy a kis fecskék vizük isszák,
Anyatej cseppjei kis szádat kinyitják,
Olyan vagy mint a föld, virágok nyílnak rajta,
S gyümölcsét. Mely most te vagy nekünk adta.
Szeretném csokorba szedni intelmem, tanácsom,
Hogy szirmait utadon szétszórva óvjon-e világon,
Szeretném gyöngybe foglalni minden sorom,
Mint a könnyek mik peregnek halkan arcomon.
Majd ha meg nősz s ülsz a kerékpáron,
Meglátod majd milyen jó rajta nyáron,
Gondolj néha reám, szavam hogyan hegedül,
Idézd fel az arcom és sosem leszel egyedül.
UNOKÁMHOZ
(Haraszti Attila)