Az anyuka sír és egyszer megáll.
Véget ér a tavasz és beköszönt a nyár.
Mégis szürke fellegek takarják a kék eget,
Városromboló vihar, mennydörgés rázza a lelkeket.
Mit jelent számunkra a halál és merre indulunk el?
A kaszás gúnyos mosollyal a porhüvelyek mellett lépdel.
Mocskos társadalom meghalni értük kár
Dögszag fogad a templom teraszán.
Hol a csapból is bor folyik és vérben úszik a szem,
Álomgyanús ébrenlét fogad idelenn.
Az édenkert közepén megérett a gyümölcs,
Mézédes íze és a férgek nemzedéke köszönt.
Ujjszülötti sírás vagy a kóbor vonyítás,
Félholt népek tengere maga alatt sírt ás.
Az anyuka sír és egyszer megáll,
A fiú megvált, de az idő körbejár!