Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Már alig vagyok…

, 197 olvasás, ardof , 1 hozzászólás

Bánat

A napok csupán megkopott fényképek a falon,
Ugyanaz kitéve sokezerszer. És a gondolatok...
Melyekről azt hittem idővel egyre majd csak érnek,
s bő terméssel, zamatos levükkel nemcsak, hogy én jóllakom,
de osztottam volna másoknak is széjjel,
S most nincs bennem más csak örök éjjel,
min nem terem gyümölcs.
Talán magamat nem engedtem, hogy legyek,
nem hittem el, hogy bárkit is érdekelhetek.
Lám, amit festettem magamnak félelemből, közönyből
és hitetlenségből, az most rémísztő valósággá válik.
Nincsen olyan aki ismer, beleértve önmagamat is, mert nincs kit...
Nem vagyok, nem létezem, csak úgy tűnök mintha.
Hosszú évek következetes munkájával
kiírtottam magamat, mint a gazt szokás.
És látod, látom, láttam mindvégig, de nem tettem ellene...
Hogy miért nem?
Nem volt hozzá erőm azt hiszem, segítséget kérni pedig féltem.
Gyenge voltam és gyáva, most is az vagyok,
de már alig... már alig vagyok...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Blog
· Írta: ardof
· Jóváhagyta: Thalassa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6754 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz