Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Még álmodom ébren…

2018-09-26 09:00:03, 278 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Elhaló hangodat álmodom ébren,
lopva tolakodik, rám települ,
mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
vagy csillagvándorlás, nesztelenül.

Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
vájnak a lelkemből bús szeletet,
hisz minden cseppben az ízedet érzem,
így váltja való a képzeletet.

Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
habfehér teste csak téged kíván,
tombol a vér-folyam, éhes az élet,
zenédre lakna jól, poklok kínján.

Tompul az agyam néma sötétben;
ordít a csend, vele zúg a homály,
arctalan fantomok kergetik egymást,
zokog a pengető, sír a magány,

vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
csacska reménnyel az égre kiált.
Nehezül a szemhéj, átfon egy sóhaj...
"Idefentről majd vigyázok rád. "

Megjegyzés: (Zene: Gary Moore - The loner)

Kinyomtatom