Apám
Te, kit nem értékelt a családod
S nem volt sok igaz barátod
Mégis azt mondod
Nem fájhat
Pedig te is tudod
Milyen az igazi fájdalom
A sok lelki ártalom
Melyek egy életre megmaradnak
Te, kinek az utca volt az otthona
Mentél volna, de nem volt hova
Tudhatnád, mit érzek én
Nem látod ahogy szenvedek?
Nem figyelsz, hiába kérlellek
Miért történt mindez?
Teher lennék csak?
Akin az idegességet kiadhasd?
Csak egy ostoba lány
Akinek nem látsz át az álarcán
Miattad is haldoklom belül
Ez majd valaha enyhül?
Nem tudhatom
Apám
Te, ki elfordítod tőlem a tekinteted
Te aki sosem szentelted nekem figyelmedet
Nem bánod hogy így alakult?
Ordítanék, hogy hallj, de hasztalan
Néma vagy, nem hallod szavam.