Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Utcai szolgálat / Csillagos éj

, 169 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

Csillagos éj

Szokásos szürkület, ébredező utcalámpákkal. Kint nyár van, elképzelem a kellemesen fülledt levegőt a párás fővárosi szmog ízével, persze bentről. Itt hideg van, repedt ablak, szokásos torokfájás, hőmérő a karom alatt, ráz a hideg, bár legfőképp csak akkor, ha az órára pillantok. A percek mintha hátrafelé vették volna az irányt. Közelebb megyek a faliórához, csak akkor derül ki, hogy hallucináltam… Biztos a láz. De a hőmérő 35.5-nél nem ment feljebb. Vagy az is elromlott, vagy kezdek kihűlni. A hőmérőt a pulton hagyom, és kezembe veszem Csabi papírfecnijét, megfordítom. Valami szállítólevél lehetett, mielőtt miszlikre nem tépték, elfordítom: szexuális segédeszközök, vagy három darab, vagy harmincvalahány, épp ott szakadt el a lap. Hát, Csabi sem állt jobban csajozás terén, az oké, de mi az a „búslakodó”?! Na, mindegy. Visszafordítom a papírt, és újra elolvasom a címeket, mostanra már vagy századszorra. Eddig a slusszkulcs hovatartozása sem volt tiszta, de épp most rezzent zsebemben egy messenger üzenet, talán Csabi az. Nem ő volt, valami szőke csaj képe a kis ikonban, caps lock-kal és rengeteg felkiáltójellel vészhelyzetet sikítva, más helyszínt és korábbi időpontot írva. A faliórára pillantok, úgy tűnik, ezennel valóban megállt, aztán vissza a messengerre… Francba! Már ott kellene lennem!
Francba a melóval, berohanok az öltözőbe, aztán ki az utcára. Forróság önt el, melegem lesz, aztán megpillantom az út másik oldalán a sötétszürke Fordot. Egyszerűen csak tudom, ez az a járgány!
Így ismertem meg Csillát. A Rákóczi térről kellett volna összehalásznom, de már a Baross, körút találkozásánál feltűnt. Piros magassarkúban sprintelt felém, úgy, mintha egy csapat vadállat kergetné. Félreálltam, és kiszálltam a kocsiból. Flitteres táskáját fel-le lóbálta, mellei úgy ugráltak a nyaka és köldöke közt, mintha valami krimi-vígjátékba csöppentem volna.
Nem kergette senki. Az utolsó méteren egyenesen nekem ugrott, és a nyakamba mart. Pont ez hiányzott! Lihegve hadart, és úgy villogott ijedt szeme, ahogy vibrált fölöttünk a lámpa. De semmit sem értettem az egészből, a nyakam egyből görcsbe rándult szorító ujjai alatt, és nagyon úgy tűnt, hogy menten megfulladok. Akkor talán csend lett, vagy csak elájultam, mert azon kaptam magam, hogy mellette ülök, miközben Schumacher módjára hajtja az autót. Ami még csak hagyján, de egyik kezében laposüveg, amiből kábé tíz másodpercenként kortyolt. Rémülten néztem az útra, és azzal nyugtattam magam, hogy akár forró tea is lehetne.
De nem az volt. Mindent bevetettem, hogy megálljon, de komolyan! Ilyen, hogy elkenődött a rúzsa, meg kellene igazítani, vagy hogy a bokáján landolt a műszempillája, de ezzel csak azt értem el, hogy még azt az egyetlen kezét is levette a kormányról, ami eddig még ott volt. Aztán tovább gyorsított. És én biztos voltam benne, hogy ezt az éjszakát nem fogom túlélni.
Óráknak tűnt a mi kis túránk, mire a Millenniumi emlékmű közepén találtam magam, karom minden erejével szorítva Gábor arkangyal talpazatát. Talán még imádkoztam is, Csilla meg az orrát púderezte, vagy valami hasonló. Akkor szólított először seggfejnek… Aztán elárultam a nevem, és megdöbbent, kérdezett volna valamit, de mégsem tette, csak újra leseggezett. Majd egyből harmadszorra és negyedszerre is, amiért ő nem Csilla, hanem „CsillaG!”, és mert, ha beteg vagyok, miért nem fekszem otthon. Bárcsak otthon feküdnék! Még mielőtt újra belefeledkeztem volna imádságaimba, közölte, hogy a visszapillantókat valahogy fel kéne kötözni; adjam oda az alsógatyámat… Atya-gatya!
De hogy vetkőznék már le a Hősök terén? Erre a kérdésemre is volt olyan válasza, amitől nem lettem kiegyensúlyozottabb, úgyhogy levette ő a saját bugyiját. Falatnyi volt a csipkés tanga, eszembe is jutott Andi anyjáé, az volt épp ilyen, aztán Andié is felrémlett, ami pontosan tízszer ekkora volt. De fenébe a múlttal. Itt állok a budapesti éjszakában, kettesben egy atom csajjal, jó, hogy nem Timi szemölcsein öklendezek. Akkor megkérdezte, hogy hánynom is kell-e, mert akkor inkább hazavisz, de összeszedtem magam. Ez a lány nem vezethet, addigra már alig bírt egyenesen állni, és épp a melltartóját rángatta a testhez simuló top alatt. Azzal kötötte fel a Ford másik visszapillantóját. És az ötödik seggfejezés fájt a legjobban, mert én seggfej… Ott a csillagos, nyári ég alatt azt mertem gondolni, tudom, mi folyik itt. Egyszerűen csak megkérdeztem, hogy most akkor ő prosti-e, meg egyből szabadkoztam, hogy nálam nincs cash. Senki sem tenné zsebre azt a dührohamot, amit kirobbantottam Csillából… Csillagból; nem hogy én: stílusosan épp akkor érkezett fejünk fölé a szokásos éves Perseidák fénypezsgése, és a pride egyre közeledő tömegzúgása. Gondoltam, szólok a lánynak, hogy ideje kívánni valamit, de nem mertem tovább kísérteni a sorsom. De legalább kiderült, hogy Csillag nem prosti. Ez már egy jó kiindulási pont.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · arttur
 · gszabo
 · hazugsagok


Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz