Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Verset írok

, 266 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

Sors

Nem gondoltam én azt soha
Álmot szőve, szót betűzve;
Hogy segít ritmus, rím és dalok,
(Fénybe ájult kéjes hangok…)
Mégis érzésektől kábán, dúltan,
Legyőzve és megindultan
Ülök itt és verset írok.

Érzek múltat – elvonultat,
Színes tarka álmot;
Sorból, rímből megszülető,
Csendes percek fogságába
Zárkózó világot.

Érzek jelent, s mit terhe jelent:
Súlyos, néma átkot,
Színes szavak, mímes rímek,
Vágyott képek köntösébe
Bújtatom a valóságot.

Néha mégis fojt a lélek,
Furdal is, de fűt az ének,
Hogy őrizzem e tisztaságot,
Hisz féltett kincs az érték –
(Emberöltők vérrel mérték)
S én hittel védem, kéjjel élem;
Álmok közt a jövőt félem.

Ám sokszor nyomaszt emlék súlya,
Mely kíméletlen zuhan rám,
Míg csak fáradt kezemből remegve,
Tompán és ernyedve ki nem hullik
Színes verses ceruzám.


Hajdúböszörmény, 2018. 08. 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 330

Page generated in 0.2392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz