Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önámítás

, 380 olvasás, Vox_humana , 22 hozzászólás

Magány


      a parton csúszós fekete kövek
      csillagfényben téridő görbület
      megváltozott időszámítás
      kvantum és önámítás

      hat rám a gyorsító erő
      égek
      míg titokban fájsz és forrón érzel
      érte
      csendesen fájok magamnak
      érted

      a víz felett
      párán át látom -
      Istenem, miért nem bánom -
      túl a parton
      őrült mámorba zuhanva
      téped a ruhám
      hasad a kelme
      az elme
      egy igazért kiált
      túl a parton
      nincs pardon
      mea culpa
      könnyű és illanó
      mint a pókhálófonál

      visszatérek
      a víz felett
      papírmadarak szállnak
      szárnyszegetten
      vágyak üres szavakkal hálnak
      elveszetten

      hazugság ketrecbe zártan
      szomjas-éhesen
      nézek az üres távolba
      sebzett-véresen

      a parton csúszós fekete kövek
      csillagfényben téridő görbület
      megváltozott időszámítás
      telihold, csillagok és önámítás








      Megjegyzés: Nietzsche szerint, amit az ember másoknak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit önmagának.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 22

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz