Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Altató

, 152 olvasás, Bánfai Zsolt , 4 hozzászólás

Álom

Tétován neszezve közelít az éj,
Véget ér lassan ez a nap is immár.
Legurult a vörös korong az égről,
Avar-paplan alá bújik el a nyár.
Ablakból nézem unottan egy székről,
Hogy párkányon sétál egy kicsi bogár.

Az este ül már búsan e békés tájon,
Éji festményként feszül apró vásznon.
Búcsút intve billeg hárs és jegenye;
Álmodva csüng le szédült pici levele.
Nyújtózkodnak álmosan kövér árnyak,
Néma csendben az alvó fák is őrt állnak.

Álmosan pislant a szentjánosbogár;
Némán csillan. Esti fényben meditál
Asztalon feledett tányér, villa, kanál.
Falióra számolja a perceket:
Ketyeg az óra, éjfélt ütve kesereg;
Lassú eső áztatja kinn a kerteket.

Édesanyja altatja a gyermeket:
Boldog, hisz szeret. Nem érez terheket.
Holdsugár játszik odakinn éberen,
Gyermek alszik kicsi ágyában édesen.
Altató dalt dúdol messzi réteken:
Alszik a világ. Álmában egy velem.




Megjegyzés: Hajdúböszörmény, 2018. 09. 11.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 33
Jelenlévők:
 · arttur
 · hazugsagok


Page generated in 0.0499 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz