Elhalkul minden, te ott kint,
én itt bent és egy szó nincsen.
Piszkál a szellő, egy szúnyog zizeg,
bőrömön esőcsepp, s ráz a hideg.
Nem hullámzik a tó -
sima a víz tükre,
belenézve mégsem látszik szemem fénye.
Talán túl csendes lett minden,
hisz Te ott kint, hol egy szó sincsen,
én itt bent, hol a némaság üvőlti a hajnal hasadtát...
Miért a szó? Ha a csendbe vész minden!
Miért a jó? Ha a rossz, mi utána való!
Mire a vagyon? Ha élek, de vakon!
A csendben sem szól már boldogító dalom.