Mezítláb futok eléd, oly' könnyű most a lábam,
lelked virágait álmodom, azúrkék csended a vágyam.
Nyugalom vagy és béke, csipke-felhőkből vetek ágyat,
jelet karcolsz az égre, csellel oldod néma számat.
Szavad édes, finom nektár, fáradt lélek finom étke,
elhoztad a Tejút fényét, léted szívembe vésted.
Ott, hol karjaink szétválnak, csillagok hullnak a mélybe,
ha majd jössz, utat mutatnak a trópus-illatú éjben.