Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Végtelen magány

2018-06-07 15:31:57, 340 olvasás, Farago-Aranka , 3 hozzászólás

vers, versek, Magány, egyedüllét, üresség,

Hiába szaladt el véled az elmúlás,
mint folt a ruhájához, hozzám tartozol.
Feslett életem emlékeddel fércelem,
s szakadt gúnyám büszkén hordozom.
Megfáradt őszre tavasz, és új nyár jön,
de a tücsök már nem nékünk hegedül,
s hiába kérem a nap forrón süssön,
lelkem vacogva érted könyörög.
Learatott éveim kévébe kötöm,
s foszlós kalácsba hiányod sütöm.
Hideg esőt sír keserű bánatom,
és hívó szavam a széllel elküldöm.
Eres kezem Tiedre rá már nem talál,
üresen kong a végtelen magány.

Kinyomtatom