Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sors

, 227 olvasás, lyanoka , 6 hozzászólás

Sors

sercegnek a
csuklómra hurkolt másodpercek
pörögnek, ahogy vásott kedvem
akár egy örült lép mögém
nyakamon a remény-kötél
szorul meg csontig
és a lélegzetnyi bátorság
az úttalanság holnapját
tartja még

jövőbe vesző út
mint feneketlen kút
kiszáradtan kong
elmét bont
s mi bennszakad
vagy fennakad
az ott is marad
a semmi és valami közt
új virradatra várva
önmagába szállva

gumiarcú félelem ásít unottan
hamis kártyát vet még a sors
de csitt, míly' zaj zúg ottan:
gyönyörben visít az élet-korcs
magánya
sohaországban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Kavics
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz