Láttál már forgó dervist?
Táncában felszáll még a por is.
Lassan indul, csörgődob kezében,
a révület már látszik a szemében.
És láttál már parázsjárást?
Mezitláb, hol nincs megállás.
Mikor megállsz, porrá hamvadsz,
tudod ezt, így átrohanhatsz.
A dervis csak forog-forog,
a parázsjáró nem toporog.
Ugrik, szökken a révülettől,
a csörgődob adta lendületből.
Az életem dervistánc a parázson.
Át kell keljek a forró kádon.
El is égek, ha megállok,
de lépésrő-lépésre haladok.
Én vagyok az a forgó dervis.
Járom táncom ma is, holnap is.
Haladok egy perzselő úton,
miközben magam kigyújtom.
Sámántácban, a lángok között
parázsló földet döngölök.
Egyszer túl kell jussak ezen,
csupán nem szabad elégnem.
Révületem megóv engem,
sikerül majd újra szeretnem.