Olykor a pokolban is pirkad.
Pöttöm parázsként pattan elő,
majd a Nap Góliáttá dagad.
A lenti latroknak lézengő
hada fásultan lesi a fényt.
Falfehér fejükön foltokban
gyűlik az izzadtság - tócsaként.
Egy óra hetet üt pontosan,
tornyának szürke sziluettje
előttünk vedlik át arannyá.
Hosszú volt odalent az este,
így már nincs, aki marasztalná.