A Mindenség Sors-rendelt csont-ketrecébe zárva minden napunk tartós küzdelemnek ígérkezik; kínok-verte, komisz Létgyönyörökben egyszerre vágyunk, s még többet akarunk! Hamarjában elvész a meglett, érett perc halhatatlan jelenvalósága, ha csupán olcsó, földi örömöket választunk! Világok acsarkodó gáncsai közt kihordott méhlepény-kételyekben mindig kivirágzik a fojtogató önbizalomhiány, s a túlzsúfolt, társas Sziszifusz-magány!
Világ-csorbított, sebzett álmaink ritkán, ha teljesedhetnek! Kísértő éjjeleinket csatakos verejtékezéseink már mind ellopják! Lélekmély lelked önmagába visszahallja méla, tétova echó-hangjait a megteremtett, gyilkos csendnek! Mennyi önző, makacs súlya lehet még hiányérzetednek?! Kimondható irgalmakra fáj mindannyiunk foga, hogy enyhülve lelket tépő beste fájdalom! Álmokat, vágyakat cipel kolonc-súlyként, de még egyre messzebb a teremtő gondolat, melyből megváltó Különbéke esik rád!
Mert amint eljő az emlékezés dackorszaka, valahogy mindig szenilissé válik a délceg Jövő! Önmagába befordult, merengő tudat néz szét e prostituált adok-veszek világban; egybemosódott, bizalmas Hűségesküket árulnak, mint használt fehérneműt, lelkiismeretek kisstílű üdvéért! A Közöny szánalmas üledéke alól ritkán kaparhatnak ki emberséget maguknak, és titkos erkölcsi piedesztált! Áskálódva megfúrnák könnyedén a felkínált, enyhet adó Reményt is – ha azon múlna – karrierjükért, hogy megfelelő díjazásba reménykedhessenek!
Minden újabb lehetőségben ott sírdogál egymagában a megaláztatás Halál kacérkodó kompetenciája! Egyre csak gyűlnek, sokasodnak homályos elmék kaptárjaiban a szenzációhajhász, ostoba ötletek, hogy a végzettség számát radikálisan megemeljék; kislányarcú manökenek állnak vigyorgó kanáriként készenlétben; feláldozható porcelánbaba-értelemmel!
Online látogatók:
Látogató: 78
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17 
Összes: 99
Jelenlévők:
