Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az idő, mi maga a halál…

, 264 olvasás, VDavid , 7 hozzászólás

Gondolat

Idő... Végtelen talán és örök
megállíthatatlan s csak pörög.
Ki tudja azt, hogy mi indította el
s ki lesz ott, mikor az útja végére lel.

Mikor már nem halad tovább
és nem fojtogatja a teret,
mibe nemcsak az ember,
de minden más benne rekedt.

Az ember az egyetlen egy
ki tudatosan féli a halált,
ki tudatában van az időnek
és imákat zeng egy Istennek nevezett eszménynek.

Mi lesz, ha lejár az idő?
Ha már nem lesz fűszál, mi kinő,
ha nem lesznek porszemek s lelkek,
ha nem lesznek már csillagok s fények?

Mi lesz, ha nem lesz már szív, mi dobban,
ha nem lesz sóhaj, vagy lesüllyedt kavics a tóban,
ha nem lesz már könnycsepp, mi az arcokon csurran
s nem lesz olvadó lábnyom a hóban.

Akkor elmondhatja ki utoljára maradt,
az idő a torkunkon, mint a sajnált falat, megakadt.
Nyert s ledöntötte a falakat, s mi megmarad,
a halál, mi nem csak eszmény, de Isteni akarat.

Idő, Halál vagy Isten, Mi itt bent, Ők kint sem,
csak mi élvezzük csókjaik,
míg Ők mégsem érzik könnyeink.
Az idő a halállal meg nem inog, Ísten sem int, csak vigyorog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 349
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2602 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz