Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Füst, zene, whisky

, 287 olvasás, Kovács L István , 3 hozzászólás

Pillanatkép

Egy kis kocsma, füst és whisky-íz,
megint péntek, újra este tíz,
mélyen a sarokban színpad áll,
rajta néhány barát muzsikál.

Félhomályt szór egy pisla lámpa,
beolvad a bőgő mély dalába,
fölzokog egy rekedt szaxofon,
seprő surrog csendes dobokon.

Zongorafutam, sok gyöngygolyó
gurul, mint partjavesztett folyó,
úgy árad, visz, sodor a zene,
magával ragad lendülete.

Egy trombita a lelkedbe váj,
szíved a dobokkal kalapál,
más dimenzió, nem érzi fül,
mint whisky-tűz, átjár legbelül.

Áll az idő, nincs ma, nincs holnap,
zene és ritmus átkarolnak,
életérzés belülről fakad,
lebegj, repülj, érezd jól magad.




Megjegyzés: Tiszakécske, 2018. május 4.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Kovács L István
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 3
Kereső robot: 28
Összes: 248
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3147 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz