Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végleg

, 195 olvasás, lyanoka , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

boldog emléket kérek
de nem olyan sápadt kéket
amit a mesékben regélnek
csak olyan kicsi szimplát
amelyben őrölt színt lát
aki festi

széles mező sarában
bandukolok magányban
a bokámat húzza nyúzza
lépteimet elaprózza
mégis megyek, ugrok bele
felhőidig fröccsentem fel
nevetésemet

egyik láb a másik után
előbb bátran aztán sután
minden percet megragadva
minden újat megtanulva
egyszer felnőtt egyszer gyerek
víg mosollyal a félelem
karikatúráját húzom ki tussal
és kacagok a kis butussal
mert én alázom
és én éltetem
ha akarom széttéphetem
ezt is

rajzolj nekem kérlek
fess álmokból képet
ami a lelkedből fogant
igen, valami olyant
mindegy csak szép legyen

picit megsimogatom
aztán visszaadom
végleg

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz