Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fiamnak

, 211 olvasás, Fava , 0 hozzászólás

Remény

Amikor hátam mögött felgyűl majd a vén idő,
ketyegő harang-órám súlya folyton süllyedő.
Te védj meg engem fiam, úgy oltalmazd anyádat,
érezzem, rád simított érzelmem visszaárad.


Oltalmazz, mint egykoron én vigyáztam léptedet,
majdan, ha felettem szárnyak árnyéka vet szelet.
Szárítsd fel kérlek, lelkem mélabús könnyeit,
tagadd mosollyá nekem bánatom rút perceit.

Mikor megriaszt denevérek metsző sikolya,
olajlámpás halál osonó, rusnya mosolya,
hogyha tegnap átka mélyen a szívembe vájna,
aranyló békébe takarj, hol semmi sem fájna.

Oltalmazz fiam, hogy érezzem, nem volt hasztalan,
anyai szeretetburkom nem osont el zajtalan.
Ölelj át mulandó létem törékeny peremén,
remény-bizakodás csillogjon szemed íriszén.



Megjegyzés: fava 2018. április. 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 39

Page generated in 0.0466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz