Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindenhol

, 182 olvasás, Cselényi Péter , 9 hozzászólás

Elmélkedés

Itt az erdő. Hiúz
tépi kecskéd. Vagy épp
ellopott vastüdőd.
Itt elültetsz, siess,
bölcs örökkék fenyőt.

És kiszáradt vidék,
holdi, merkúri táj.
Minden elfut, ha lát.
Éppen itt, lám, emelsz.

Mit?! Homokvárakat,
félve-elbújva él
bennük ördögkirály.
Földbe szállt angyal is.

És ha felhőre, ülsz?
Szép Zeusznak nyomán...
Lég'zeted, látható,
sárga felhőt teremt.

Ujjad aztán... be jól
fogja, forgatja és-
égi "órjásfazék"
megszületvén! Valós.
Benne nektár. Csodás.

Zúg a tenger, hahó!
Ráhajolsz és iszod,
s elfogyott már, egész.
Bálna léghez jutott.

Vagy varázsolsz. Vizét
forrni-vérré sütöd.
Ám legyen barna vér,
mint lehullott levél.

Majd beléd csíp derűs
csapj le! - villám. De úgy!
Mennycsörög, mennydörög
megtörött kézfejünk!

Tested és lelked is
lángba lobban, nahát.
Fényes és: fáj? Miért?
Felragyogván a domb.

Egy hegyormon megállsz,
hó az arcodba súg,
majd lepottyansz. De hát
völgylakó vár terád.

átadod néki, most:
nagybetűt, háborút.
Vízbe készült cipót.
És tovább... Most eszünk?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 30
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz