elalél magától
és újfent enni kér
a tiltott vágyától
de tagadja még
önnön irigye
s megfakult írisze
tekint a semmibe
csak ül megomolva
mindenre megorrolva
ahogy a lehetőségek köteléke füstté lesz
úgy szerez újabb üszköt heget
önkínzatása fegyvert vált
kapaszkodik: nincs hová
nincs tovább
ami még van
kidönti mint moslékot
a gyöngyöt
a göröngyöt
nem ugorja át
csak az álmok kapuját
a gondolat már akarna
de a tett még tétova
lépést sem tesz
máshova
máshogyan
repít messzire
a lótusz csókja