Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halál

, 276 olvasás, Sybill Webster , 1 hozzászólás

Halál

Az út végén, ha jársz,
Ott magába zár
A mindent elemésztő
Néma félhomály.

Színek helyett szürke már,
Kifakult világ,
Nincs muzsika, madárdal,
Súlyos csend, mi fáj.

Szárnyad törött, nem emel
A magasba fel,
Lábad alatt sötét sár,
Jövőd nyeli el.

Esik eső, válladon
Monoton kopog,
Lemos szárnyaidról
Minden tündeport.

Fáradtan sóhajt lelked,
Nem ellenkezel,
Némán lépdelsz előre,
A sötét mélybe le.

Körbezár az ingovány,
Gőzölgő mocsár,
Nincs már út, mi visszavisz,
Vár a zord Halál.

Megszűnik a fájdalom,
A kín már csak múlt,
Ki odalenn vár reád,
Puhán átkarol.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Sybill Webster
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 94
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1065 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz