Éjjelente sokszor álmodom, hogy mellettem állsz,
minden bajban fogod kezem, érte hálát sose vársz,
hogy nem hagysz el soha, hogy viszontszeretsz,
hogy mindig velem együtt sírsz és velem nevetsz.
Simogat a pillantásod, mindig csüngnék ajkadon,
olyan ez, mint a valóság, csak kár, hogy álmodom.
Tudni, hogy van mulandóság - s ettől félni kell?
Szeretlek! Ezt neked mindig közelről súgom el.