Kétségek kínoznak,
válaszok hallgatnak,
Nagypéntek elmúlt már,
nem jön a harmadnap.
Félek a tömegben,
és sírok egyedül,
az álmot keresem,
de ő is elkerül.
A zene még üvölt,
a szívem már kiált,
bár egyre csak iszom,
mégis száraz a szám.
Damoklész nagy kardja
ingázik felettem,
távozz tőlem, Halál,
még alig szerettem!
Az ajtók záródnak
nagy hanggal előttem,
de újak nem nyílnak,
árnyékra vetődtem.
Hallgat a válasz,
kínoz a kétség,
nincs többé harmadnap,
mindez már csak emlék.