Navigáció


RSS: összes ·




Egyperces: Ikonok

, 427 olvasás, pantosszandra , 6 hozzászólás

Spirituális

Végtelen rég várok az átváltozásra, és rettegek tőle.
Először azt hittem, talán rovar lesz belőlem Kafka módra. Aztán, hogy földönkívüli vagyok a New Age irodalom hatására.
Olykor a villanydrótot figyelem a rajta ülő fecskékkel.
A fűzfa ágait, amint a szélben hajladoznak.
Mohát az árkok feletti betonon, a buzogány barnára érett szépségét a békalencsés felszínű, parki tó szélén. Mintha az agyam fényképezne, hogy útravalóul vigyem magammal ezeket a formákat, színeket és illatokat.
Az esőt is viszem, az aszfaltra csapódó hólyagok táncát, apró csigaházak vibráló csíkjait és a felázott föld illatát. Jobb, mint a csoki illata és a szex kipárolgása.
És raktározom az érzéseket. Csók bizsergetését. Pufók gyerekkéz szorítását ujjamon, amikor először hívtak anyának. Egy rakás félájult kérdést, halott test bomló szagát, karikagyűrű fémes erejét, családom szülőképét.
Csak nemrég ébredtem rá az igazságra.
A fejem tetején lehet majd lehúzni a cipzárt, és akár egy kezeslábas, lehámozom emberi mivoltom.
Egyszer eljön az idő, és kibúvik belőlem az én.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Egyperces
· Írta: pantosszandra
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 233
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 284

Page generated in 0.1808 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz