Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ennyi volt

, 300 olvasás, Kasperl , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Utam végére odáig jutottam,
ameddig a sok „futottak még”,
akik csupán félszívvel tettek-vettek,
mégis nekik lesz könnyebb a vég.

A sorsom nem tett vakká vagy süketté,
a tér, s idő, amelyben éltem
adott is nekem és vett el egyaránt,
voltam bátor, s ha kellett, féltem.

Indultam lentről, semmivel kezemben,
árokparton sosem hevertem,
dolgoztam ésszel, sokszor két kezemmel,
ha hagytak, szeretve szerettem.

A sorsom volt, hogy lettem, ami lettem,
vállaltam, ezt adta az élet,
adott családot és forró szerelmet,
célokat, amelyekért égjek.

Már nem dalolgatok, mert fogy a papír,
és babért sem osztanak érte,
hát ennyi volt, már nincs miről mesélni,
minden mesének egyszer vége.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 35
Jelenlévők:
 · arjuveda


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz