A Tűzkődomb szerelmei
Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.
Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a fák.
Átadják Tenéked
a nemes energiát
Tűzkődomb szerelmei,
a bódító szikrát.
Erre vonultak el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.
Ha megszomjúhoznál,
hűs pince mélye vár,
piros-bélű dió,
szederízű nektár.
Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.
Enyhet-adó teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás Palatincát.
Múlt, jelen és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.
Megjegyzés: 2018. április 19.