Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átölelnek a fák

, 297 olvasás, nagyvendel , 7 hozzászólás

Természet

A Tűzkődomb szerelmei

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a fák.

Átadják Tenéked
a nemes energiát
Tűzkődomb szerelmei,
a bódító szikrát.

Erre vonultak el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.

Ha megszomjúhoznál,
hűs pince mélye vár,
piros-bélű dió,
szederízű nektár.

Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.

Enyhet-adó teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás Palatincát.

Múlt, jelen és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.


Megjegyzés: 2018. április 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 108
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 122

Page generated in 0.1527 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz