Kéklő csillagvirág a kinyíló égbolt,
a felborzolt felhők körbefonják lágyan
szállnak észrevétlen – mint éveim… rég volt
hamvas ifjúságom, bíbic-röptű vágyam.
Nap melege árad, átjárja a földet,
rügyet fakaszt, zsenge levélkék harsognak,
fűzágak festik a földig érő zöldet,
míg bennem a szavak verssé sokasodnak.
Zsong a lombos erdő, feléled a világ,
madarak csivitje száll, fülembe fészkel,
rejtekükből bújnak a bogarak, csigák,
szárnyra kelt pillangók cikáznak a fénnyel.
Virágzó tavasz édes illatát bontja,
pompás színekben a nyíló magnóliák,
szilvarózsa zuhatag-szirmait ontja -
míg lelkemben szólnak kedves melódiák.
2018. 04. 05
Megjegyzés: Ligeti Éva