Életed száguldó vonatára
még nem váltottál jegyet
Úgy érzed, ha te is rohansz
kapsz majd rajta helyet
Nem szállsz fel itt és most:
első osztályra gyűjtesz
Míg loholsz végig mellette
az utazókat nézed;
szendvicset esznek
szerelembe esnek
zenét hallgatva
a távolba merengnek
Ott ülhetnél köztük, de
futsz és szét se nézel
Nem tudod mért is
pörögsz nappal, majd
álmodsz minden éjjel
egy jobb hely reményével
Elég lenne tán csak
a megfelelő állomáson várni,
s ha akad még szabad’
végre már felszállni.