Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Súlycipelő kolonc

, 426 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Bánat

Már minden jelentéktelenné alacsonyodik. Mint gyémántokat s kincseket tékozolható Dariusz-király szemétre való kacatokat dobál a veszendőség szakadékaiba. Szomorkásan, egyre beletörődöttebben szemlélem, hogyan teszi magát tönkre az értékeket hordozó Ember, mint súlyváltó koloncot cipelő, csupán az értékektől: Megalkuvó szószegésektől kaphat olcsó engedményeket! – A létezés tartama – meglehet,

csak addig titok, míg az ember nem tapogatja ki, s nem látta az összezsúfolt összefüggéseket! Csupa cifra gond, s telhetetlen akarat eldönteni: Menjek-e szabad, verőfényes égöv alatt munkát keresni, s hizlaljam dologtalan léhűtők támogatásait soványka kenyeremből, vagy

csupán bolondozó Sorsra bízzam saját magam, ami mint koplalgató hajótöröttet, előbb-utóbb partközelbe kihelyez? – Ostoba, másnapos figurák lehetünk csupán a Lét évgyűrű-forgásában, s szemérmetlen tányérnyalók. Olcsó János talpnyalók kora jő – már rég beköszöntött, csak az Ember nem volt hajlandó észbe venni!

S hetvenkedő, olcsó vigécek, perces emberkék hirtelen, kitört karrierekbe csimpaszkodnak rimánkodó csimpánzokként, míg eleget nem kaphattak: S aki lusta tücskökként eddig vígan üldögélt babérjain, most az is végkielégítések szaftos gázsijáról álmodik!

– Te, erről, kedves barátom nem is álmodhatsz – magadfajta betű-alakítgatókat csupán majd a halandó Idő fogja dicsérni soványka babérkoszorúkkal, ha csontjuk hasznos mócsingjaiból már rég belakmároztak!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Prózavers
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 234

Page generated in 0.1429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz