Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Féltjük

, 190 olvasás, etele , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szív a lélek, ember tükre,
Érzelmeken rezgő műszere.
Érzékenyen hat mindenre,
Nagyon vágyik a szeretetre.

Nem mindegy, napjait hogy éli,
Sokszor szomorúság kíséri.
Bánat a nyugalmát megsebzi,
Az élet értelmét keresi.

Jóságot, örömöt meglelni,
Vágyunk mindezt átélni.
Szeretve boldogan szeretni,
Az életet is megbecsülni.

Évek múlnak és mennek gyorsan,
Öröm és bánat van sorsunkban.
Ember, tudom, visznek álmaid,
Mégsem boldogok a napjaid.

Életek, várak leomlanak,
Melyek egykor biztosan álltak.
Szívekben, lelkekben a falak,
Rogynak, erőtlenül hullanak.

Életünk oly sok csapás éri.
Lesz-e, van-e erőnk túlélni?
Ki az, aki mindezt megérti,
S embert baján átsegíti?

Egykor a földi paradicsom,
Minden szépet, jót ígért, álom.
Tudjuk mi már az igaz valóságot,
Féltjük életünk, s az egész világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 19
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · zitaolah


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz