Nyitott ajtókat döngetni könnyű,
szabadon áramlik át jó és rossz,
elborzadsz, mikor fellebben szörnyű
álomcsapdájából a rút gonosz.
Feltépi az oltalmazó vásznat,
jönnek-mennek rajta kéretlenül,
ellenőrizhetetlen sorjáznak
keresztül ott, kik nem félnek belül.
Mi elzártnak tetsző konok remény,
kihívásokkal teli jövendő,
afelé bátran haladni: erény.
Ez lenne manapság követendő!
Oly sokszor megsebzett már az élet,
vívtál már számtalan ádáz csatát,
mégis megvigasztalás ott érhet,
hol saját munkád gyümölcse hat át.
Döngess be minden ajtón, verd le hát
az összes megátkozott lakatot,
majd boldogságban éld meg a csodát,
mit sorsod tőled, neked adhatott!